A fül-orr-gégészetről

A fül-orr-gégészeti rendelés egyike azoknak, amit a páciensek a leggyakrabban felkeresnek. A hétköznapi életben korlátozza az embereket a felsőlégúti megbetegedés, rekedtség, nyaktáji fájdalom vagy a halláscsökkenés, ami gyulladás esetén gyakran fülfájással kezdődik. Sajnos jelentős számban vannak olyan fül-orr-gégészeti megbetegedések is, amik nem okoznak akut panaszokat és csak egy rutin vizsgálat során kerülnek felismerésre. Emiatt javasolt a rendszeres (évenkénti) fül-orr-gégészeti rutinvizsgálat elvégzése panaszok hiányában is. Tapasztalt szakorvosaink szívesen elvégzik ezeket a vizsgálatokat és amennyiben egy akut vagy krónikus megbetegedés kerül diagnosztizálásra, széleskörű terápiás lehetőségeket tudunk megajánlani.

A fül-orr-gégészeti problémák közül kiemelt figyelmet szentelünk a fülészeti megbetegedéseknek. A fül, mint egyik legfontosabb érzékszervünk, alapvetően 3 részre osztható: külső-, közép- és belsőfül. A külső- és középfül problémái leggyakrabban gyulladások, a belsőfül megbetegedései pedig többnyire halláscsökkenést, illetve szédülést okozhatnak. Az akut gyulladások okozta elváltozások jelentős része gyógyszeresen kezelhető, de a krónikus elváltozások többnyire sebészi beavatkozást igényelnek. Az orvosi team a fülészeti beavatkozások teljes palettáját meg tudja ajánlani a minket felkereső pácienseknek.

Fülproblémák gyermekkorban

A halló-, és egyensúlyozó szervünk már az embrionális korban elkezd fejlődni és a születéskor jelentős része a felnőtt füllel összehasonlítva teljes értékűnek tekinthető. Az első levegővétellel már bejut a levegő az újszülött középfülébe és annak üregrendszerébe. Ezen szervünk, a középfül természetes fejlődése egészen a tinédzser korig elhúzódhat. A folyamat nagyon bonyolult és miközben a fejlődés zajlik, gyakran ismétlődő felső légúti fertőzések is befolyásolhatják, sőt akár blokkolhatják is a természetes és egészséges kialakulást. Ennek gyakori következménye az, hogy a születéskor mindenkiben meglévő dobüregi nyálkahártyaredők nem tűnnek el, miközben ez a természetes folyamat része lenne. Az ismétlődő felső légúti fertőzések alkalmával sajnos éppen az ellenkezője történik. A nyálkahártyaredők megvastagodnak, gátolják a középfül ventillációját, aminek következtében fokozatosan a dobhártya lassú, progresszív behúzódását tapasztalhatjuk. Ekkor már súlyos károsodások alakulhatnak ki a dobüregben, beleértve a hallócsontláncolat károsodását is. Tapasztalataink szerint az esetek jelentős részében a dobhártya behúzódása nem okoz fájdalmat. Sajnos a halláscsökkenés is már csak a késői, előrehaladott állapotban jelentkezik. Ha a gyermekeknél ismétlődő, gyakori felső légúti fertőzéssel küzdünk, ajánlott a fül rendszeres szakorvosi vizsgálata.

Fülproblémák felnőttkorban



A felnőttkori fülproblémák zöme a gyermekkorra nyúlik vissza. A legtöbb páciens arról panaszkodik, hogy már kisgyermek kora óta küzd fülproblémákkal. A panaszok egyik gyakori lehetséges oka, hogy a gyermekkori ismétlődő fülkürthurut állandósulhat, és hatása elhúzódhat a felnőtt korig. Leggyakrabban halláscsökkenésről vagy rendszeres fülfolyásról számolnak be a pácienseink. Fontos azonban tudni, hogy a fülbetegség legtöbbször nem a tünetek megjelenésével kezdődik, hanem már az azt megelőző években kialakult. Számos páciensünknél már a gyermekkorban. A patológiás elváltozások többnyire a középfül nyálkahártyáját érintik. Amennyiben a dobhártya kilyukad, a gyulladás által termelt váladék a hallójáraton keresztül kifolyik és a páciensek rendszeres vagy ismétlődő fülfolyásról panaszkodnak. Ha azonban a hallócsontláncolat is érintett a patológiás folyamatban, a páciensek hallása jelentősen romolhat.

A felnőttkori középfül és hallójárati gyulladások döntően sebészi kezelést igényelnek. A fül állapotának felméréséhez vizsgáló mikroszkópot, egy aktuális hallásvizsgálatot és számos esetben CT-vizsgálatot használunk. Az így kapott klinikai adatok alapján már kellően nagy biztonsággal kialakítható az igen hatékony, személyre szabott terápia felépítése. 

Szédülés, egyensúlyzavar

A szédülés valójában az egyensúlyzavar érzete, de nem egy konkrét diagnózis. Annak ellenére, hogy a szédülés jellege bizonyos kórképekre jellemző, az sajnos mégsem mutatja meg önmagában a diagnózist. Ha szédülést tapasztalunk, akkor annak hátterében mindig keresni kell az okot, ami magát a szédülést okozza, kiváltja. A belsőfül megbetegedése például az egyik ilyen gyakori ok. Jellemzője, hogy döntően forgó jellegű szédülést provokál. Nagyon kellemetlen hányinger, sőt hányás gyakran társul a szédüléshez, amit aztán időnként szubjektív halláscsökkenés (a páciens által feltételezett vagy valós halláscsökkenés), az egyik oldali fülben észlelt teltségérzés vagy fülzúgás is kísérhet.

A szédüléssel kapcsolatos diagnosztika egyik fő célja a központi idegrendszer akut megbetegedéseinek kizárása, ezért a vizsgálat során általunk használt diagnosztikai lépések szerves részét képezi az erre utaló tünetek alapos vizsgálata.

A leggyakoribb belsőfül eredetű szédülés az un. jóindulatú, hirtelen jelentkező, helyzeti szédülés (benign paroxysmal positional vertigo, BPPV). A belsőfül középpontjában elhelyezkedő apró “kövecskék”, az un. otoconium-ok, amelyeknek fontos szerepe van a fej pozíciójának érzékelésében, kikerülhetnek ebből a térből és a félkörös ívjáratokban landolhatnak, ahol a fej különböző mozgásainál hirtelen jelentkező, néhány másodpercig vagy 1-2 percig tartó szédülést okozhatnak. Ez a betegség jóindulatú, mert pontos diagnózist követően a páciensek jelentős része mindössze néhány perc alatt megszabadítható a szédülésétől az erre alkalmas speciális fektetési manőverek alkalmazásával.

Ugyancsak a belsőfül részét képező félkörös ívjáratok (semicircular canals) átmeneti vagy tartós megbetegedése is okozhat szédülést. Ezt a típusú akut megbetegedést neuritis vestibularis-nak hívják. Az ívjáratok hirtelen kialakult funkciózavara meglehetősen heves, órákig tartó, forgó jellegű szédülést okoz, ez azonban az esetek jelentős részében már kórházi kezelést igényel.

Tüneteiben hasonló jellegű szédülés okozója a Morbus Menière. Egy francia orvos a XIX. század végén kapcsolatba hozta a belsőfület egy rendszeresen ismétlődő, heves, forgó jellegű szédüléssel. A szédüléses tünetegyüttes jellemzően 1-2 órán keresztül tart és hányással, fülzúgással és halláscsökkenéssel párosul. Ennek a makacs betegségnek a kezelése a mai napig sem teljesen megoldott, de a nemzetközi ajánlás szerint számos terápiás lehetőség áll a rendelkezésünkre, amiből a sokéves tapasztalat alapján igyekszünk kiválasztani a páciensnek legmegfelelőbbet. Ezen terápiás eszközök közé tartoznak az életmód változtatás, a gyógyszeres kezelések és nagyon súlyos esetekben szükséges lehet a sebészi kezelés is. Pácienseinknek a terápiás lehetőségek teljes tárházát személyre szabottan, kontrolláltan tudjuk felajánlani, beleértve a súlyos esetekben szükséges sebészi megoldásokat is.

A belsőfül eredetű szédüléseknek számos más formája is létezik, ám ezek jóval ritkábban fordulnak elő. Szakorvosaink az ilyen típusú problémákat nagy rutinnal ismerik fel és az érintett pácienseket a betegség természetéről tájékoztatják, majd minden részletében megbeszélik a terápiás lehetőségeket. 

Hirtelen Halláscsökkenés, Hallásvesztés



A belsőfül eredetű halláscsökkenések egyik jellemző formája az, amikor a páciensnek rövid időn belül romlik a hallása, vagy hirtelen teljesen megsüketül. A megsüketülés ritkábban ugyan, de 1-2 percen belül megtörténhet. A páciensek először csak a fejükben észlelt furcsa érzésről számolnak be, aztán amikor a fülükhöz emelik a telefont, vagy nem értik, ha szólnak hozzájuk, azt tapasztalják, hogy egyik oldalon nem hallanak. Az érintettek ritkán szenvednek egyidejűleg szédüléstől, viszont a kérdéses oldali fülzúgás az esetek gyakori velejárója.

A hirtelen halláscsökkenés okai ma már részben ismertek. A leggyakoribb okok között a vérellátási zavarok és a virális fertőzések szerepelnek. A hallásvizsgálattal igazolt hirtelen hallásvesztés elsődleges terápiája gyógyszeres, amit a nemzetközi tapasztalatokra alapozva ajánlott és célszerű 3 napon belül elkezdeni.

A hirtelen hallásvesztés hátterében egy ritka kórkép is állhat, amikor a belsőfül folyadéktere ismeretlen okból megnyílik és a nyíláson keresztül az ún. perilympha egy része elfolyik. A folyadékveszteség következtében a hallásért felelős sejtek eredeti helyzetüket nem tudják megtartani -funkciójukban károsodnak-, ami hirtelen hallásvesztéshez vezet. Ezen páciensek terápiája kizárólag sebészi úton lehetséges, ezért rendkívül fontos a felismerést követő gyors beavatkozás. A műtétet a fül-orr-gégész szakember ugyanis legkésőbb a hirtelen halláscsökkenés kialakulását követő 3-5 napban el kell tudja végezni, hogy a hallásért felelős sejtek (Corti szerv) még a regenerációképes állapotban maradjanak.

Annak eldöntéséhez, hogy kinek milyen belsőfül elváltozás okozta a hirtelen hallásvesztést, egy alapos diagnosztikai sort kell elvégezni, ennek pedig gyakran része egy belsőfül CT vizsgálat is. Mivel a fentiekben említett perilympha elfolyást mindig a lehetséges okok között kell tartani, ahol az időfaktor kritikus, ezért minden hirtelen kialakult hallásvesztés esetében indokolt a szakorvos azonnali felkeresése!

Nehezített Orrlégzés

Számos ember panaszkodik arról, hogy időnként vagy folyamatosan nehezen kap levegőt az orrán keresztül. Típusos esetben az egyik oldal rosszabb, de az is előfordul, hogy a panaszos oldal is változik; hol az egyik, hol a másik tűnik szűkebbnek.

A nehezített orrlégzés hátterében leggyakrabban a ferde orrsövény és a megnagyobbodott alsó orrkagyló áll.
Az orrsövény elferdülésének oka az arc aszimmetrikus fejlődése. A ferde orrsövény hosszú évek alatt alakul ki és ennek kiegyenesítése csak sebészileg lehetséges. Mivel az orrsövényferdülés gyakori velejárója az alsó orrkagyló megnagyobbodása, orrsövényműtéteknél az alsó orrkagylók egyidejű megkicsinyítése is gyakran szükségessé válik. Amennyiben az orrüregi nyálkahártya, beleértve az alsó orrkagyló nyálkahártyáját is, jelentősen megvastagodott, akkor a sebészi terápia mellett allergológiai kivizsgálás is javasolt. 

Orrmelléküreg problémák

Az orrmelléküreg gyulladás akut típusa gyakran erős fejfájással, orrdugulással és orrfolyással jelentkezik. A klinikai tünetek annyira jellemzőek, hogy CT vagy MR vizsgálat nélkül is megállapítható a diagnózis és azonnal elkezdődhet a terápia, ami többnyire gyógyszeres kezelést jelent.

Az ismétlődő fejfájások, rendszeres váladékcsorgás a garatban és fokozódó orrlégzési nehezítettség hátterében azonban sokszor idült orrmelléküreg gyulladás áll. Ennek teljes diagnózisa csak képalkotók segítségével lehetséges. Leggyakrabban natív CT felvétel készül, ami mutatja az orrmelléküregek nyálkahártyájának vastagságát vagy a melléküregeket esetlegesen kitöltő kóros szövetet.

Az idült orrmelléküreg gyulladás kezelése komplex és mindig egyéni elbírálást igényel. A szakorvossal való konzultáció során a páciens információt kap a terápiás lehetőségekről. Amennyiben mérsékelt gyulladásról van szó, a lokális gyógyszeres kezelés is elegendő lehet. Kiterjedt vagy a megelőző években ismétlődő gyulladások gyakran sebészeti kezelést igényelnek, de ezen esetekben is javasolt a műtét utáni lokális gyógyszeres kezelés illetve egy alapos allergológiai kivizsgálás. 

Arcideg gyengeség

Az arcideg az egyik legfontosabb agyidegünk. Fontossága csak akkor tűnik fel, ha hirtelen romlik vagy megszűnik a funkciója. llyenkor kifejezett arcaszimmetriát látunk, az evés és az ivás nehézzé válik, az érintett szemet nem tudjuk becsukni és az azonos oldalon szubjektív érzéketlenné válhat a bőr.

Az arcideggyengeség hátterében általában akut esemény áll, ami történhet a központi idegrendszerben (pl. agyvérzés, tumor), de a leggyakoribb okok közé olyan elváltozásokat sorolunk, amik a halántékcsontot (külső-, közép- és belsőfül) vagy a fültőmirigyet érintik.
A diagnózis felállítása nem egyszerű. Sokszor a kiváltó ok ismeretlen marad (idiopathiás arcidegbénulás), de ennek ellenére minden esetben igyekszünk az idegsérülés helyének pontos megállapítására. A gyulladásos okok többnyire reverzibilis károsodást okoznak, ezért az azonnali gyógyszeres kezelés a legtöbb esetben az idegfunkció lassú javulását eredményezi. A tumor vagy trauma okozta arcideggyengeség gyógyszeresen nem javítható. Pontos diagnózis felállítása után többnyire sebészi beavatkozást igényel. Ezen műtétek komplex beavatkozások és csak erre szakosodott szakemberek végzik.

Mivel az arcideggyengeség kialakulásának okai több szervet is érinthetnek, ezért a pontos diagnózis felállítása és a mihamarabbi terápiás lépések megkezdése céljából érdemes a szakorvost sürgősséggel felkeresni.

Nyálmirigyek kezelése

A fej és nyak területén található nyálmirigyek két nagy csoportba sorolhatók: az un. kis és nagy nyálmirigyek. A nyálmirigy problémák többnyire a nagy nyálmirigyeket (fültőmirigy, állkapocs alatti mirigy és nyelv alatti mirigy) érintik. Ezek gyulladása fájdalmas duzzanatot okoz, aminek intenzitása többnyire váltakozik. Típusos esetben étkezést követően a feszítő érzés fokozódik és az étkezések közötti időszakban csökken a fájdalom. A nyálmirigyek gyulladásának megállapítása fül-orr-gégészeti vagy szájsebészeti feladat, ezért panaszok esetén a szakorvos felkeresése javasolt. A nyálmirigy gyulladás diagnózisának felállításában a diagnosztikus eszközök közül az ultrahangnak nagy jelentősége van. Különösen szerencsés, ha az ultrahang vizsgálatot a kezelő orvos, vagyis a fül-orr-gégész vagy a szájsebész végzi. A gyulladások kezelése többnyire bőséges folyadékbevitellel és antibiotikumos kezeléssel történik, de súlyos esetekben az akut sebészi beavatkozás is szükségessé válhat. Ennek elbírálása céljából a szakorvosi rendelés felkeresése mindenképp ajánlott.

A nagy nyálmirigyek területén észlelt, többnyire fájdalmatlan duzzanatokat okozhatják jóindulatú tumorok, amik többnyire a fültőmirigyben vagy az állkapocs alatti mirigyben alakulnak ki. Az ismeretlen eredetű nyálmirigy duzzanatok egy komplex diagnosztikus kivizsgálást igényelnek és amennyiben a tumor diagnózis megállapításra került, annak sebészi eltávolítása javasolt. Mivel az arcideg a fültőmirigy állományát behálózza, ezért a fültőmirigyet érintő tumorok kezelését célszerű az arra specializálódott központokban elvégezni.
 

Bőrtumorok kezelése



A bőrdaganatok száma jelentősen megnövekedett, a rákos megbetegedések közel felét a bőr rosszindulatú elváltozásai okozzák. Ezek kb. 2/3-a a napsugarak káros hatásaira vezethetők vissza. A fej és a nyak területe különösen érintett a bőrtumorok kialakulásában, hiszen nemcsak a napozás során, hanem a mindennapi életben is direkt napsugárzásnak kitett bőrterületekről van szó. A bőrelváltozások lokális kezelésre többnyire reagálnak; vagy javulást, vagy rosszabbodást látunk, annak megfelelően, hogy adekvát volt-e a kezelés. Abban az esetben, ha a bőrelváltozás a lokális kezelésre 4 héten belül semmilyen változást nem mutat, akkor azt javasolt szakorvosnak megmutatni.

A bőrtumorok kezelésének módja a sebészi eltávolítás. A fej-nyak területén található bőrelváltozások speciális feladat elé állíthatják a kezelő orvost, ezért a fej-nyak régiót érintő bőrtumorok eltávolítását számos esetben a fül-orr-gégészek végzik. 

Oldalsó koponyaalapot érintő tumorok

Sajnos a természet velejárója, hogy az emberi test bizonyos sejtjei szabályozatlan osztódásba kezdhetnek. Ez az ún. tumorképződés a test minden részét érintheti. A fej területen kialakult tumorok különleges jelentőséggel bírnak, mert nehezen megközelíthetők és a tumor eltávolításához sokszor fontos struktúrákat kényszerű az operáló sebész feláldozni. Az agy- és arckoponya találkozási felszíne egy bonyolult felépítésű, kemény csontlemez, amin számos, nagy jelentőséggel bíró ér- és idegképlet halad át. Az itt kialakult tumorok eltávolítása speciális sebészi technikát igényel, aminek elsajátításához hosszú évek kitartó munkája és a témában megszerzett rendkívül komoly tapasztalat szükséges.

Az e téren releváns szakemberek száma nem csak hazai, hanem európai szinten is igen korlátozott, ezért fontosnak tartjuk az arra rászoruló páciensek tájékoztatását, hogy klinikánkon elérhető az oldalsó koponyaalapi daganatos elváltozások kezelésére szakosodott szakember.

Dr. Tóth Miklós fül-orr-gégész szakorvos és koponyaalapi sebész a neves európai és észak-amerikai egyetemeken szerzett, több mint 2 évtizedes tapasztalat birtokában szakszerű, részletekbe menő tanácsadást tud biztosítani azon pácienseknek, akik oldalsó koponyaalapot érintő tumor miatt szenvednek. A szaktanácsadás részét képezi a tumor sebészi eltávolíthatóságának megítélése. Amennyiben a vizsgálat során megállapítható, hogy fennáll a tumor sebészi eltávolításának reális esélye, úgy a tanácsadás a továbbiakban kiterjed a műtét tervezésére. Ha a páciens élni szeretne a sebészi kezelés lehetőségével, azt az erre kialakított megfelelő intézményi körülmények megszervezését követően számára biztosítani tudjuk. Kérdésükkel bizalommal érdeklődjenek klinikánkon! 

Cím


  • 1143,
  • Budapest,
  • Szobránc Köz 8.

Elérhetőségek